10. Fejezet - Az érzéseim, kicsit másképp

Jinyoung szemszöge

Eddig próbáltam bunkó lenni a szobatársammal, de nem ezt érdemli. Tudom, kellemetlenül érezhette magát, de nem vagyok a szép és jó senkihez sem. Talán a családom, ők számomra figyelemre méltóak. Sokat segítettek nekem, természetesen fiú létemre az édesapám a példaképem. Nem vagyok az a típus, aki minden áron egy hírességet néz ki magának és őt tekinti hősnek, régi módi vagyok, de ezen nem kell és nem is akarok változtatni. Engem így kell elfogadni.
Visszatérve a szobatársamra, örülök annak, ha piszkálhatok valakit.A többiek már ismernek, kivéve ő... Na jó, mutattam már meg magamból dolgokat, de szerencsére még így is több jó élményt kapott tőlem, mint BamBamtől. Igaz, nem vagyunk egyformák, de azért nem tenném meg ezt egy lánnyal, akkor sem, ha tiszta szívemből gyűlölném!     
Valamit elindított bennem, maga az érzés fura, de egyben jó is... De nem azért nem a legjobb! Annyira megszerettem, hogy elengedni nem vagyok képes. Tudom, egyszer elmegy, de ne most menjen el! Könyörgöm, azt a maradék időmet hadd töltsem el VELE, amennyit csak tudok és elviselek. Örülök, hogy talpra esett, de aggódom érte nagyon. Ha nincs mellettem, úgy fogom érezni magam, mintha egy darabka hiányozna önmagamból. Vissza kellene fognom az érzéseim, de egyszerűen nem tudom... Amikor a rendőrségre kellett mennem érte, ott éreztem először ezt az érzést. Lehet, hogy szerelmes vagyok belé?
Az nem lehet, mert még soha sem voltam. Talán, most ezt tapasztalom miatta?
Érdekes magamtól kérdezni e kérdéseket, de a válasz érthető, azt már sejtem. Beleestem egy ekkora hibába és nem tudok tényleg semmit sem tenni ellene. Ha maradtam volna a "barát-zónánál", akkor nem érezném hiányát sem. Hibáztatni bárkit tudok, akár magamat is, de itt most Markra hárul a felelősség. Ő az a személy, aki a száját sem tudja befogni.
Hogyan is hallottam meg, amit a szobatársamról mondott?
A válasz egyszerű: a nappaliban volt egy kisebb megbeszélés, még akkor, amikor szegény pára az egyik srácunkkal vagy a fürdőben volt, na annyira nem fényes ez a részlet, de Ő létrehozott egy gyors kupaktanácsot. Itt mondta el, hogy milyen döntést hozott az a személy, akivel már egy ideje egy szobában vagyok.
Kimutatni nem akartam azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, de belül eltört bennem valami.
Ezért nem akartam egyáltalán senkivel sem olyan kapcsolatot létesíteni. A könyveimmel jól elvoltam. Egyszerűen könyörtelen a sors vagy mi ez. Örültem annak, hogy a legmélyebb gondolataim nem kerültek ennyire terítékre. Vissza kézből kapnék érte egy maflást. Magam mellett szeretném tartani, legyen az bármilyen módszer amihez folyamodhatok, de nem akarom elveszíteni!

9. Fejezet - Örülsz?

Sziasztok! Kezdem a legelején...
Igen, először is elnézést fogok kérni a kuszaságért és azért is, mert most írom ezt a részt x idő után. Túl sok minden történt velem, de ez a történetből is ki fog derülni, mi is lesz igazán. Jó ötlet volt pihentetni az egészet, pár érzés, amit hagytam leülepedni és most is kavarog bennem. Nem húzok én senkit, szóval jó olvasást!

- Legalább tudunk beszélgetni! - kezdem el a süketet játszani és hangosan beszélni.

- Örülök, hogy jól érzed most magad, de én nem! - egyik fülemen be, másikon ki. Nem tudtam mit tenni.

- Van valami téma, amiről beszélni akarsz nekem? - egy ideig hallgatás volt a válasz. Megfordultam volna, de jött a forró zuhany. Lehúzták a wc-t.

- Bocs, nekem dolgom van máshol. De jól nézel ki hátulról! - mindenki megbolondult? Ez a személy Youngjae volt. Nagyon örvendtem én is a beszélgetésnek...
Elhiszem, hogy a másiknak az ideálja vagyok hátulról, de én, személy szerint nem vagyok magabiztos a kinézetemmel kapcsolatban. SŐT! Nem is azért vagyok itt, hogy pasizzak, bár ez is most oké lenne a részemről. Ideje volt elzárnom a vizet és sietnem, mert Jackson szeretne velem beszélgetni. Gyorsan megtörölköztem. A ruhámat, amit kikészítettem szerencsére megtaláltam. Youngjaenek lett volna annyi ideje, hogy a kis mocsok megtréfáljon, de Ő nem Bambam. Hanem egy jó fiú. Aki szeret sokat nevetni, de most nem ezt az oldalát láttam.. a kellemetlenebbikkel kellett megbirkóznom arra az időre.
A két napos nem fürdésemnek hála, természetesen megvolt a miértje és annak is miért szántam rá most ennyi időt. Hajamat felkötöttem kontyba (már amennyire tudtam), az időjárás szerencsére elviselhető volt, így egy kicsit lazábbra vettem az öltözködést is.
Miért is ne?
Senki nem kötötte az ebet a karóhoz, hogy öltözködjek, főleg nem ők!

Elkészültem, így Jackson felé vettem az irányt. Félig  telefont nyomogatta, félig aludt.

- Itt vagyok! - felnézett és megijedt tőlem. Felpattant majd az arcát megtörölte. - Sajnálom, egy kicsit elbóbiskoltam. Indulhatunk?
- Mehetünk. - Amint kiléptünk a szobából, JB pillantott meg minket Markkal egyetemben. Nem szóltak egy szót se, csak néztek. Jinyoungot kerestem tekintetemmel, de nem találtam sehol. Nagyon elbambulhattam, mert arra emlékszem fáj a fejem. - Minden rendben veled? Az előbb neki mentél a falnak. - Megint megköszönhetem magamnak azt, mennyire máshol járok. Valamit hadovált Jackson, de nem figyeltem rá, így gyorsan letudtam egy "nem fáj semmim, indulhatunk" kijelentéssel.

***

A dormból kiérve elindultunk egy távolabbi boltba. Fogalmam sincs miért gondoltam azt, hogy egy egyszerű boltba megyünk, ahol élelmiszert lehet vásárolni... Konkrétan elhozott engem egy plázába, ahol magának is vett ruhát és részemre is. Legközelebb tudni fogom nála mit jelent "a boltba senki nem akar velem eljönni" szöveg. Még abban is biztos vagyok, hogy előre kieszelte és senkinek nem szólt róla, csakis nekem. Nem szóltam egy mukkot sem, hogy tudom mire akar kilyukadni, de aztán megtörtént az amire nem számítottam! Egyáltalán nem!
Miről is van szó? Konkrétan Jackson kitalálta, hogy randizni fogok az egyik fiúval és nem árulta el kivel, csak megvettünk közel öt olyan ruhát, amit általában egy nagyobb esemény szoktak hordani. Mind eléggé kirívó volt, mint a mai utcai viseletem is.
- Ugye nem elit étterembe készítesz fel engem? - Jackson furcsán nézett rám. Nagyon hevesen rázta a fejét egy nemre. Szóval jól gondoltam. Csak ne az következzen be amire én gondolok! Mert annál rosszabb csak akkor jöhet, ha ÉN leszek az, akit kihallgatnak elhallgatás miatt aztán megint az őrsön kötök ki. Ehhez hozzájárulna az is, soha nem jöhetek vissza ebbe az országba két kis malőr miatt... Na jó, egy miatt ami nagyobb probléma, mint a füllentésem.
 - Éhes vagy? Szólj, megveszem neked! - már éppen megakartam szólalni, hogy mindent kifizetek, ha hazaértünk. Szóhoz nem akart engem jutni! Majdnem mondtam neki, hogy letapasztom a száját és nem fog beszélni egy jó darabig, mert a sürgősségin végzi...
- Nem, nem vagyok éhes. Köszönöm, hogy törődsz velem, de ne vedd fel azokat a sértéseket, amiket mondok! Megállapodtunk? - egy kicsit megszeppent.
- Engedd meg, hogy húgomként kezeljelek téged. A mai napod csodásan fog eltelni, ezt csak garantálni tudom. Az igazi Wang stílusban lesz részed! - kezdek félni. Főleg az utolsó két mondata volt furcsa. Egyáltalán nem akartam arra gondolni, hogy olyan nagy luxusban lesz részem, mint amit eddig terveztem volna. Nagyon nem szerettem volna, ha valaki a stylistomnak érezhette magát és kedvére öltöztetett. Veszem alapul Jackson; most Ő az a személy, aki a báty szeretne lenni, valamint egy kivitelező, olyan, olyan... hogy is nevezzem őt? Rendezvényszervező féle... Szerintem érteni fogjátok, mire gondolok.
- Eddig nem akartam foglalkozni azzal a ténnyel, hogy valóban TE azt szeretnéd, hogy a mai "fényűző" estén jól érezzem magam egy olyan személlyel, akire az est folyamán meglepetésként számíthatok? - kezdtem kiborulni, de hát mit tehetnék? Nőből vagyok, azért annyira hülye sem vagyok, hogy ez megtörténjen, megtörténhessen velem. Egyszerűen azt szerettem volna elérni, hogy egy másik kultúrában sokkal többre vigyem azt a tudást, amit szereztem önmagamnak segítséggel. JB-t nem utasítottam vissza, csak meglepődésemben sokat ittam a kelleténél. Jinyounggal vagyok egy szobában, ahogy őt ismerem ő az a személy, aki inkább csendben van és csak akkor szólal fel, ha valami nem tetszik neki. Különben nem! Jackson? Ő pont az a személy, aki inkább egy testőrhöz hasonlít... Mark? Alig beszéltem vele, de remélem olyan szinten titoktartó, mint amennyire én gondolom... A kicsikről meg nem tudom mit mondjak. Őszintén állíthatom azt, hogy az első benyomás sem volt valami rossz. Elképzelésem sincs valójában milyenek.
***

Amikor befejeztük a pláza látogatását, egyből hazaindultunk a dormba. Nem volt semmi újdonság, vagy amit furának is lehetne mondani... Legalább azt hittem, de tévedtem. A szobatársam, Jinyoung volt olyan fáradt mint én. Ő abba fáradt el, hogy sokat olvasott, én abban milyen boltba rángatott, esetenként tolt be Jackson. Próbáltam csendben letenni a szatyrokat a földre, ehelyett a papír kezdett el sercegni. Egy mély levegő és egy fél álmos kérdést szánt felém: - Megérkeztetek? - gondoltam nem válaszolok. Egyet fordult a fal felé és próbált aludni. Amikor leakartam ülni az alattam levő valami, furcsa hangot adott ki. Hirtelen felpattantam és megnéztem, hogy mire ültem rá. Egy csokorban találtam közel három féle virágot. Egy tövis nélküli rózsát, egy sárga rózsát és egy íriszt. (Nos, aki nem érti a virágok nyelvét és hogy ezzel mit akartak közölni, azok inkább járjanak utána.^^)
- Remélem sikerült, jól - khm - választanunk. Ezzel együtt remélem sikerült egy apró mosolyt csalnom az arcodra. Örülsz neki? - kérdezte.

8. Fejezet - Állapotom stabil, gondolkozz...

Még aznap szerettem volna beszélni Jacksonnal és Youngjaevel, ha megtehettem volna... Markkal egész jól éreztem magam, nem akartam Jinyoungtól megtudni miért tette azt amit tett. Bár ettől függetlenül hajtott a kíváncsiság...

Túl sok információt zúdítottak rám, bár megérdemeltem egyben utáltam magamat is  érte. Ha JYP papa mondta volna még a legelején, hogy van egy "családom", akik felügyelnek engem, míg ott vagyok elővigyázatosabbá válok mindenki szemében. Tényleg egynek örülök; valaki haverként kezel és nem a szingli csajként, akit fel lehet szedni egyből. Jelenleg röstellem magam JB miatt, mert nagyon érett srác, de nem mondtam neki semmi olyat, amivel bíztathatom, hogy igen, legyünk együtt. Két nap? Részemről semmi. Talán belemegyek, de ki tudja?

Nincsenek véletlenek…csak sokszor utólag értjük meg igazán a miérteket…

Szerintem a fenti idézet elég sok dolgot megértett egy emberrel. Jelen helyzetben velem. Ideje visszatérnem a történésekre. Jacksszel szerettem volna beszélni, bár elterveztem, mégsem tettem meg. Jobb előbb elgondolkozni, mint később megbánni.

Amint hazaértünk, a szobánkba lépve egy elvont Jinyoung fogadott. Ami nem volt tőle megszokott; nem olvasott könyvet és nyitott lett volna a világra, hanem füles be - világ ki üzemmódba kapcsolt. Látott engem, felfigyelt rám. Semmi olyan monológot nem hallottam tőle, amit ettől a marhától már - már elviseltem. Visszatérve a történtekre, emésztett a tudat. Aludni se tudtam. Másnap reggel míg a többiek már nagyban tevékenykedtek, én akkor tudtam teljesen lenyugodni és aludni. Sajnos az álmom valóság volt, nagyon is... Milyen megnyugvásról beszélek, hiszen csendben álomba sírtam magam.

- Hahó, nem jössz ve...lünk? - nem tudtam válaszolni. A fal felé voltam fordulva, így tényleg nem sokat látott belőlem a kérdező. Ki volt az? Tényleg, fogalmam sincs. Elég sokáig aludtam, így lehetett, hogy még egy nap eltelt. 

Két napig ugyanabban a ruhában? Hát istenemre, előfordul. Kimentem a konyhába, ahol olyan tekintetek fogadtak, mint az utcán.

- Veled meg mi történt? - kezdte a sorozatot Jackson.

- Nincs lázad? - erre nem tudtam válaszolni, de kösz a kérdést BamBam.

- Menj a fürdőbe és tedd rendbe magad! - talán ez volt az eddigi legnormálisabb reggeli kijelentés az asztalnál. Kösz, anyu.

Negyed órát, ha töltöttem a fürdőben, de nem tudom minek. Egy arcmosás nem tart két percig se. Nekem sikerült több időt szentelnem a bambulásra. Újra a konyhába tévedtem, de az asztalnál ülők létszáma lecsökkent egy főre. Éhes voltam, így vele szemben leültem. Természetesen épp hogy leültem, Ő felállt és a pulthoz ment, felszolgálta az ételt. Semmit nem mondott, még így sem. Hálás voltam érte, bár nem tudtam azon kívül mi nyomja a lelkét. Ez kissé elszomorított. Közel éreztem magamhoz Őt, de még mindig nem annyira közel, mint a barátnőmet. Eléggé hiányzik már, telefon és egyéb felület használata nélkül, nélküle üres voltam. Tényleg csak pár nap múlik ezen, hogy hazaérjek és megszorongassam Őt rendesen. Régen néztem meg a közös képünket, amit magamnál tartok. Remélem nem tűnt el.

Visszaült az asztalhoz, tovább bambult előre, ételét megrágva.

- Akkor - kezdtem mondandómat - nem voltam már rád mérges, viszont rosszul estek a szavaid! - szúrós tekintete rám szegeződött.

- Ezt megbeszéltük! - nem mondott többet. Eddig. - Szeretnél valamit mondani? - fogalmam sincs milyen hangnemben beszélt hozzám, de ezt a kérdését nem vártam tőle. Bunkó! 

- Megint mi bajod van velem? - letett mindent a kezéből. Felkönyökölt az asztalra, összekulcsolta ujjait és újra tekintete rajtam volt.

- Őszintén?

- Ja. 

- Te vagy a bajom. Azt hitted, minden olyan juj de szuper lesz, mert te egy külföldi vagy? - kezdődik minden elölről... 

-  Nem, nem gondoltam, hogy minden egy  leányálom! 

- Látom, az eszed még mindig a helyén van. Van még kérdésed?

- Majd lesz, ne aggódj. - folytattam csipkelődésemet.

- Ráérek én. - kösz. Na, hát ennyit arról, mennyire akarok kedves vele.

Húzzam még őt? Gondolkoztam...

- Milyennek gondolsz valójában? - remélem megfogom ezzel a kérdéssel. Bár, nagyon tudom, mit nem lehet kérdezni egy sráctól, most mégis megteszem.

- Most? Idegesítőnek. 

- Ezzel a szívemet melengeted meg. Köszönöm e kedves szavakat. - elnézett és nevetni kezdett. - Hülye!

- Befejezted?

- Még el sem kezdtem. - csalfa mosoly húzódott számra. Láttam, mennyire jól érzi magát, főleg ezek után, de erre nem számítottam tőle. - Mondtam, hogy a végén olyat teszek, amit megbánsz! Látom, nem félsz tőlem. - úgy sem meri megtenni. Gondoltam én.

Az asztalt elhagytam, nem mondtam semmiféle "köszönömöt", s szobánkba tántorogva az ágyamon volt egy vendég, aki nem ide tartozott, nem ebbe a szobába.

- Hát te? - picit meglepődött. Mellé érve elfoglaltam az ágyamon az üres helyet és mit sem törődve vele háta mögé feküdtem. Nagyon jól szórakozott, ahogy észrevettem.

- Lenne kedved shoppingolni? - hát ez váratlanul érintett. Ruhákra épp, hogy szükségem volt, de nem akartam, hogy Ő fizessen. - Senki sem jön le velem a kisboltba, mindig engem pattogtatnak... - szóval innen fúj a szél. Már óriás bevásárlásra számítottam, ami nem az élelmiszert takarta.

- Ha a kondit mondtad volna, biztos igaz most az ajtó másik oldalán lennél, Jackson! - széles mosoly húzódott arcára. Megint mi volt vicces? Azt tudom, lány vagyok és néha napján nagyon gyerekes, de ezektől eltekintve, többször barátkoztam fiúkkal.

- Tudod mit? - nagy szemekkel néztem rá - Hagyok neked időt, hogy letusolj és TÉNYLEG rendbe tedd magad, utána gyere be a szobámba és várj ott, ha nem találsz meg. - Rám mosolygott és kiment. Mitől volt ennyire boldog? Valamit biztos tud amit én nem, na mindegy. Úgy tettem ahogy mondta, elrohantam volna a fürdőbe, ha valaki nem evett volna rohadt halat. Miért mondom ezt? Fogalmam sincs mikor épült, de azt megjegyeztem; a fürdő és a mellékhelység egy helyen volt, így tudtam, hogy egy fiútanya valójában milyen is. Viszont, erre az egyre nem számítottam. Szinte a könnyeimmel küzdködtem, de nem várathattam meg Jacksont. A helyiség biztos kiszellőzik az időjárás által, nem igaz?

Megeresztettem a vizet, az ajtót becsuktam, zuhany alá beálltam, de erre nem számítottam. Valaki megint bejött trónolni. A kurva életbe.

- Bocs, nem fogok odanézni, de ez vészhelyzet és nem bírom tovább tartogatni! 

7. Fejezet - Aggódás felsőfokon, az első harc

Lehetett reggel is, mikor az egyik őr kiengedett, jó maga viseletért. - Nem semmi, mire képes az alkohol egy ilyen hölggyel, mint Ön! Na, de legközelebb már kitiltjuk az országból, aminek szerintem nem örülne igaz? - kuncogott, de nem válaszoltam.
Még egy fütty szóra se figyeltem fel, pedig nem vagyok egy jackpot! Kint a bejárati ajtó előtt valaki várt rám. Nem tudtam ki az, mivel nagyon eltakarta arcát. Körülnézett, majd újra rám tekintett. Nem látott senkit, ezért közeledni kezdett felém.
- Örülök, hogy egyben vagy! Senki nem bántott? Mit csináltak veled? - túl sokat kérdezett, ami szinte idegesített. Egy picit folytatta ezt a "drámát", de idővel be is fejezte. - Nagyon hiányoztál! - magához ölelt annyira, hogy levegőt sem kaptam.
- Azonnal fejezd be a színjátékot! - ledöbbent. Ellöktem magamtól.
- Nézd, semmi bajom! - csíptem meg az arcomat. Amit nem kellett volna.
- TÉNYLEG NAGYON HIÁNYOZTÁL! - addig örültem, míg nem szólalt meg.
- Tudtommal, nem vagy az apám, se a bátyám, hogy babusgass, mert egy "Tündér bogár" vagyok. - kezdtem kiakadni... - Én meg  nem tudom szavakba foglalni mi is fogott meg benned... Aprópó, indulhatunk? - nyújtotta kezét és kezemet átszorította úgy, ahogy nagyon régen az exem idejében. Bevallom, picit előtört a múlt, de próbáltam leküzdeni. Eltelt egy fél óra, mire újra hozzám szólt.
- Előbb elmegyünk egy könyvesboltba, mert nem bírom végignézni a szenvedésedet. Keresünk neked egy anyanyelvi könyvet és egy koreait, mert ideje lenne akcentus nélkül beszélned. Ami lehet cuki, az lehet ciki is! - Ó, hát megtisztelő szavakat kaptam Mesteremtől. Ezek után bólogassak, mint egy hülye? Alig értettem valamit mondandójából. Szándékosan csinálja? Megint velem van a baj?
- Miért használsz tájszólást? Egy kukkot sem értettem annyira, mint a legelején...

Megérkeztünk a könyvesboltba...

- Csönd! Lehet, hogy a végén megjárod... - kezdte a kezembe nyomni a könyveket.  Láttam, még egy spanyolt is hozzácsapott, pedig magyar vagyok!
- Elnézést, Mr. Könyvek Királya, de én nem a spanyolt beszélem anyanyelvi szinten. - bambult ki fejéből.
- Mi bajod van ezzel a nyelvvel? Igazán forróvérű, mint, ahogy mi is. - szája elé tette kezét és nevetni kezdett. Különös, még mindig takarva van arca, de kezét a szája elé teszi.  - Amúgy is nem neked veszem, hanem magam miatt. - haha, jó taktika, de nem veszem be. Ezek szerint, nem tudja honnan származom. Kezd vicces lenni.

Eltelt egy fél óra, mire felszerelkezett könyvekkel, persze én voltam az aki vitte bolton belül nem Ő. 

Ha valaki megkérdezné; mi lett a spanyol könyvvel? Egyszerű, visszatette polcára. Tényleg nem tud rólam sokat, hiába ismer 'valamennyire' . Kezdet tisztulni a kép, ki lehet Ő.  Még egy kis időre leült olvasni, nagyot ásított és a pénztárhoz fáradtunk. 

- Nem hagytunk el semmit? - kérdezte.
- Egyáltalán nem. - válaszoltam. Az eladó elég haragosan nézett rám, ha nem kellene tartanom még mindig a könyveket, akkor integetnék neki nagyon szívesen, hogy észrevegyen és mosolyogjon.
- Oppa, minden rendben veled, mikor lesz comeback? - látszólag sokkot kapott Jinyoung.
'Ezt, meg hogy csinálta?' - kérdeztem önmagamtól. Jinyoung csak bólogatott, de olyan érzésem volt, mintha sarokba szorították. Comebackről nem beszélt, persze nem is szabad, míg a cég közleménybe nem adja az információt.
- Oppa, oppa, kérlek válaszolsz! Mikor lesz a comeback? - nálam szakadt el a cérna.
- Elnézést, de az oppád most nem ér rá és kérlek, ne tartsd fel a sort, azzal, hogy Őt nyaggatod. Egyszer lesz comeback, azt garantálom! - Jinyoung rám nézett és elmosolyodott...egy kicsit. Ezek után a lány, abba hagyta a beszédet és kért egy képet, amit megint nem néztem jó szemmel. Nem igaz, hogy egy nyomorult könyvesboltban sem lehet megtalálni a nyugalmat! A boltot elhagytuk, könyvekkel együtt. Beletelt újabb tíz percbe, mire hozzám szólt, de olyan módon, amit ritkán tapasztalok meg.
- Hé, te kis patkány! Nem gondolod, hogy tudtam volna kezelni ezt a helyzetet? Mindenki rólunk fog híreket terjeszteni, amit a sajtó le is közölhet! Nem gondolkoztál ezen? - nagyon jó. Mindig a bajt okozom. Egyáltalán, miért vagyok itt? A sírógörcs kerülgetett. Megszólalni nem mertem. A szatyor amiben a könyvek voltak neki dobtam és előre rohantam. Nem fájtak volna ennyire szavai, ha nem abban a ciklus előtti fázisban lennék. Ha azt mondanám, tudja, hogy játszon valakinek az érzéseivel, biztos Oszkárt érdemelne. Tényleg! Eddig biztos voltam hogy nincs egymással bajunk, megtudunk élni egy fedél felett, de most úgy vagyok mint a legelején. Elviselem. Párkapcsolatba nem menekülhetek, mert végleg búcsút inthetek az itt létemnek. Főleg nem a tagokkal. Ez az egyik alappillére a dolognak. JB és Jackson mit fog mai nap izgalmassá tenni számomra? Ők is eljátszák azt, amit reggel Jinyoung? 
Két napja nem voltam "otthon", de nem szívesen megyek ma se haza, főleg a szobatársam miatt. Ó, van egy ötletem! Már ideje volt megtennem ezt a lépést. Reptéren senki nem talál meg, főleg hogy egy hónapon belül indulok haza...
Egyáltalán van nálam most pénz? Homlokomra csaptam, mert eszembe jutott: otthon van minden pénzem. Ami most nálam van, az elég egy hűsítőre és egy buszjegyre. Hiába van kártya, amiről lehúzzák az adott összeget, nem szereztem még be. Szóval irány haza! 

Megint megmaradtam a jó öreg spórolásnál és csak hűsítőt vettem magamnak. Sétával jobban járok, főleg ha nem szeretnék elhízni, kondiban kell lennem. Elég szomjas voltam, így amit az egész útra terveztem csak a negyedéig tartott. Nem tovább.

Eltelt egy jó óra, mire hazaértem. A megszokottól ellentétben az ajtó tárva nyitva volt. -'Valaki szellőztetett? Az nem lehet!' - gondoltam magamban. Amint a cipőmet lerúgtam magamról körbenéztem. Egyáltalán? Semmi nem történt, nincs betörésre utaló nyom, bár nem vagyok nyomozó, de mégis jó a megfigyelő képességem. A szobámba, khm, igen, a szobánkba lépve egy nyúzott Jinyoung-gal találtam szembe magam. Hozzászóltam? Azok után őrült lennék, ha ez megtenném. Igaz, megint kényelmetlen lesz az egész. Próbált nyitni: - A táskádra helyeztem a könyveidet. Köszönöm, hogy eljöttél velem, hülye voltam. - nem reagáltam sokat, mert pénztárcám (pontosabban, malackám), jobban érdekelt, mint a bocsánatkérése. Az adott könyveket áthelyeztem az ágyamra a hátitatyómat hátamra hajítottam és elindultam. Szobából kiérve egy kérdést hallottam: - Hová mész?

Itt előjött belőlem a kérdés, de csak gondolatban: - Miért érdekel?

Cipőmet visszahúztam, mágneszáras ajtót bezártam. Szöulnak megint neki mentem. Fejjel. Busz helyett egy földalatti megállóját kerestem. Találtam is, fél órányira. A mozgólépcsőhöz érve, talán ez az első igazi túrám, amihez nagyobb kedvem is volt. Mosolyt csalt arcomra. Éreztem azt, amit ritkán tettem otthon is. Rájöttem a meglepődött tekintetekkel nem kell foglalkozni, hiszen fordítva is így van. Már akinél... Az automatából megvettem a kártyát azzal a feltöltött egységgel, összeggel amit rászántam.

Az utam jól telt, de át kellett volna szállnom az egyik helyen, hogy VALÓBAN  révbe érjek. Sikeresen eltaláltam az Incheon reptérre. Netes foglalásnak jobban örültem volna, de egy internetkávéház miatt nem szeretnék megint úgy eltévedni mint múltkor. Igaz, nem volt pénztárca barát a repjegy, de jobb helyszínen, mint utazási irodában, ahol plusz összeget kérnek el érte. Tárcámat és jegyemet eltettem a táskám mélyíre, hogy senki se találjon meg semmit se.

Visszaértem a belvárosba, ahol megint láthatom a forgatagot. Megint egy kis közértet kerestem, a közérzetem miatt. Azt is letudtam. Nem mondom a mai napon se volt annyira hű de jó, de mégis mondhatom: Nem vagyok lusta.

Pár nappal később jobban mondva a harmadik hét elején a legcsendesebb taggal és ellentetjével volt időm foglalkozni. Jinyoung is Jacksonhoz tartózkodott afelől, hogy én a többiekkel is beszélgetek. Való igaz, a legcsendesebb (Mark) jó társaság, de mégis érvelésben legyőzhetetlen. Egy dolog ami másokkal szemben zavaró tényező: a napi 24 órás szellőztetés közbeni bogárraj.

Marknak volt egy megszólalása: 

" Ha van egy eggem (angolul tojást jelent), s ha elé teszünk egy s betűt, mi lesz belőle?

- Segg! 

Hát igen, a jó öreg szóvicc. Persze ellentetje, ha jól tudom Youngjaenek hívják nem nézte jó szemmel. Jackson úgy volt vele, hogy "hihi, ez de vicces" végén mindenki nevetni kezdett. Markhoz szólt Jackson angolul, de egy darab választ sem kapott. Rosszul érezte magát. 

Fogalmam sem volt arról, hogy miért nevetnek annyira. Ez lehet amiatt van, mert lány vagyok és lassú a felfogásom. Rajtam kívül csak néhányan voltunk a helyiségben. Jackson és Jinyoung a pultnál, Mark és Youngjae körülöttem. Három személy hiányzott. Ja bocs, már csak egy JB. Az ökrök fokozták a hangulatot. Kiderült, csendben a hátam mögött szórakoztak jókedvűen. Gúnyoltak mindent. Megint kezdődik előlről minden?

Fél óra elteltével nyugodtak a kedélyek, Mark elinvitált sétálni. Szívesen tartottam vele.

- Látom baj van. Tudok segíteni? - kezdte el beszélgetést. Ránéztem nagy bambi szemekkel.

- Hm? - hirtelen nem tudtam hol vagyok.

- Jól vagy? - kérdezte újra, de már aggódva.

- Honnan nézzük? - félmosoly virult arcomon.

- Honnan akarod? - pici mosolyt láttam arcán. Kacagni kezdtem. Valóban jó volt a törődés, amit felém mutatott.

- Hát jó. Egyet kérek tőled, hogy ne mondd el senkinek, megígéred? - bólintott.

- Egy dolognak most nagyon örülnék: Ha valakivel beszélhetnék a saját nyelvemen. Viszont az említett titok: Jövő héten megyek vissza szülővárosomba, nem szeretném, ha bárki megtudná ezt. - Mark nagyot nézett, de értettem a miértjét.

- Ha már itt tartunk - kezdett bele Mark mondandójába - miattad mindenki megkergült. Jó értelemben. Kedves vagy meg a többi. Olyat ritkán látok, mint ami aznap este történt. JB és Jinyoung összeütközött, mert  állítólag JB olyat tett, amit Jinyoung nem nézett jó szemmel. - Ő, én vagyok a tűz forrása? JB nem megszokott viselkedése és Jinyoung túlzott kedvessége érthető volt ezután. Ez nem vicc, ez most bizonyított tény!

6. Fejezet - Zúzunk az éjszakában avagy egy éjszaka a sitten

Helló mindenkinek, eljött ez a pillanat, most megírtam előre pár részt, hogy idővel posztolhassam is ezeket! Mellesleg utólagosan is Boldog Születésnapot, ennek a bejegyzés főhősének és Boldog Új Évet, mivel még nem találkoztunk az évben :) (A dal részlet, egy linkhez vezet)

- Na, veled mi van papa? - nagyokat nézett.

- Nem vagyok idős bácsi! Kikérem magamnak! - bólogattam. - Amúgy is idősebb vagyok nálad...

- Aha, szóval bevallod, hogy papa vagy... - kész, szerintem az agyára mentem. Előre rohant. 

- Még viccelődni sem lehet veled? - nem szólalt meg, ment előre vaktában. Ha ezek után én kiigazodok rajta, esküszöm egy fodrászszalonba beülök félig felnyíratni a hajamat. Mivel tudtam, na persze gondoltam, hogy tapasztaltabb és jártasabb a környéken ezért síri csendben mentem hol mellette, hol a háta mögött. Esetenként felém fordította a fejét, volt mikor keresett is, de akkor sem szólalt meg. Hogy miért? Még a végén nekem is leesett. Zavarba jött! Az egy dolog, hogy idősebb nálam, de még ÚGY nem ismerjük egymást. Kapcsolatlétesítésének pedig elég, ha csak munkatársi kapcsolatban állunk. Nem igaz? Eddig annyira, de annyira örültem, hogy a szobatársammal már nem állok hadilábon, hogy ezt szavakba se tudom önteni. Főleg, hogy segítőkész. Na a képzelgésekből ideje visszatérnem...

Elég rongyosra lejártuk lábunkat, amikor VÉGRE megszólalt. 

- Meghívhatlak valamire, elég sokat gyalogoltunk. - kuncogott. 

- Öhm, egy adag kedvességet már kaptam köszi. Egyébként is miért indultál ki a dormból?

- Inkább üljünk be valahova. - puff ez aztán az eltérítés. Azért, hogy ne kapjon megint egy halom kérdést bedugta fülesét fülébe, persze üresbe ment. Eljött az én időm, énekeljünk hamisan!

- "Amikor veled vagyok az idő túl gyorsan megy

   Nemrég ettünk és teáztunk, 

   De már 11:30 van, az utolsó vonat indulása egyre közelebb van

   Nagyon szomorú vagyok..." - na hát ezt is kiadtam magamból. JB nézett maga elé, nem tudta, mit tegyen így megállt. 

- Most a mi dalunkat énekelted el? Meglepő volt, chh köszönöm szépen! - Őőő, mit szúrtam el már megint? Amúgy is valaki elcsente egyik éjszaka a zene lejátszómat és ezeket tette rá, a saját dalaim meg elvesztek. Vagyis amiket én szoktam általában hallgatni.

- Miért olyan nagy baj? Fülbemászó a zenei alap és aranyos a szöveg.

- Én nem vagyok az? - most azt várja hogy megdicsérjem?

- Elég Jacksonnal foglalkoznom aki a nyakamon lóg, Jinyoung meg aki leszar magasról ezért hálás vagyok érte! Rólad alig tudok valamit. Használati útmutatót nem adtak hozzád! - aminek ki kellett jönnie hát ez az idő is eljött.

- Rendben, legyél a barátnőm pontosan két napig. Akkor többet fogsz megtudni rólam! - adjon valaki alkoholt. Le akarom magam a sárga földig inni! - Tessék, kimondtam, azt amit nem akartam. Nagyon sajnálom! 

- Áll még a meghívás?

- Öhm, igen. 

- Jó, akkor menjünk. - csuklón ragadtam és magam után húztam, semmit sem szóltam. Elég sokáig húztam magam után, amíg egy sarki büfénél meg nem álltam. - Itt jó lesz! - Csuklóját elengedtem.

- Biztos vagy benne, hogy itt akarsz megállni? - hevesen "igen"-re ráztam fejemet.

- Baj nem lesz belőle, nem igaz? - kétlem, az alkoholt elviselem a végén vagy nevetek vagy egyéb dolgot csinálok. Lehet a végén rányomulok egy idős bácsira...

Már a sokadik körnél jártam, JB csak figyelt és próbált velem lépést tartani.

- Hahó, itt vagy még? - kérdezte JB. Szép választ adtam. Egyszerűen csak nevettem. - Oké, ideje befejezni és hazamenni. - ennek hallatára kirobbantam, szinte üvöltöztem.

- Még mit nem! TE AZT AKAROD, HOGY MINDEN ÚGY LEGYEN MINT RÉGEN? JA, NEM IS ISMERJÜK EGYMÁST, UGYE? - az étterem tulajdonosa beszólt. Kezdett elegem lenni mindenből, főleg a tulajdonosból. Úgy voltam vele, ha nem fogja be, nem ordibálhatom ki azt ami bennem van meg fogok őrülni. - Miért az én tárgyaimon vezeti le dühét? Azonnal hívom a járőröket. - Fenyegetőzött, végén ígéretét is betartotta. Jöttek a járőrök. Hát mit ne mondjak, nem bántak velem szépen. De mit vártam?

Mire az örsre bevittek, addig JB-vel nem tudom mit csináltak. Szerencsére kezdtem józanodóba lenni, így egy hideg hely lassan, de biztosan, meg sem kottyan nekem, most.

Gonoszka

Hello mindenki!

Megint egy off poszttal érkeztem, eredetileg tegnap este akartam posztolni, de most jutott eszembe... Tudom Dél-Koreában már 18.-a van. Yugyeom születésnapja meg 17.-én.
De nem is húzom tovább a szót!

Boldog 19. (20.) Születésnapot kívánok ennek a romantikus alkatú srácnak ^^

5. Fejezet - Itt repül a ...

Amint kiléptem az ajtón, rajtam csattant valami. Egy kicsit lepődtem meg rajta, de gyerekes csínynek tudtam be a dolgot.

- Miért nem hisztizel a ruhád miatt? - Na kezdődik a kóstolgatás. - Más lányok ilyenkor már akkora hisztit lecsapnak, hogy meg lehet tőle süketülni. - Tovább gúnyolódott az alacsonyabbik srác, Yugyeom csak nevetett. Egy ideig még gondolkodtam, vártam az újabb "észrevételt", de nem jött semmi. Szerintem lehetőséget kaptam a válasz adásra...

- Először is: Talán én nem olyan lány vagyok, mint akikkel te szórakozni szoktál, hanem egy olyan, aki konkrétan nem nyafog a pár ezer wonos ruhájáért, mert egy hatalmas folt lett rajta! Másodszor: Gondolkozz el azon, kit hogyan akarsz megismerni, mert ez a gyerekes szint legalja!- Goromba voltam vele, ezek után nem csodálnám, ha nem szólna hozzám...

- Bocsánatot kérek, ma még nem vicceltem meg senkit, ezért gondoltam rád. Bemutatkoznék, BamBam vagyok. - Nem válaszoltam, de rajta tartom legközelebb a szemem.

Kis idő elteltével Yugyeom próbált velem beszélgetni, amit Jackson nem nézett jó szemmel... Ha innen nézem a dolgot, akkor nem is sikerült előrébb jutni beszélgetés terén. Jackson, csak tovább figyelte minden egyes lépésemet, ami már zavaróvá vált, részemről. Megszólni nem akartam, de miért is ne, sokáig érjen bennem olyan, amit majd a fejéhez tudok majd vágni...

Eltelt egy hét, Jinyounggal jobban kijöttem, mint az elején, arról nem is beszélve, könyveiből házat épített. Sötétben elég vicces azt kikerülni, majd kisétálni az ajtón és visszafelé is megtenni ezeket... Ha a jó oldalát nézem, gyorsan tájékozódom sötétben nem úgy,  mint ő. Szinte mindig káromkodik, viszont én nem tehetek róla, mert nem én terveztem az út közepére....

Egy nappal később...

Ismét az igazgatónál kötöttem ki, ezúttal nem volt semmilyen kíséretem, mert nem akartam, hogy mások is meghallják. Lényegében arról volt szó, hogy még három hetet maradok és visszamennék szülővárosomba. Bevallom, tényleg nagy a távolság, mégis az rémiszt meg, hogy az anyanyelvemen nem beszélhetek "közönség" előtt... Volt egy kérdés, amit az igazgató feltett.  Egyből nem tudtam rá válaszolni. Egy "tudod mit"-tel elhesegetett. Talán, amire emlékszem suttogásszerű volt, de lehet, hogy ki is mondta...

- Gondold át, hogy maradsz a cégnél vagy tényleg búcsúzunk! - Bólintottam. - Most menj! Nem csak veled kell beszélnem... Ez amit mondtál, kérésedre köztünk marad! - hittem neki.

Hazatérni még nem akartam, így elbóklásztam a városban. Annyira elmélyültem gondolataimban, míg egy másik negyednél kötöttem ki. Ilyen az én szerencsém, bárhol vagyok addig megyek előre vakon, amíg el nem tévedek. Főleg Szöulban. Ezek után, nem kellene pánikolnom, olvasni tudok, egyszer biztos eltalálok egy buszmegállóig.

Egy kicsit tovább bolyongtam a környéken, míg bele nem futottam egyik lakótársamba, leader bácsiba.

- Hát te? - kérdeztük egyszerre.

- Kimozdultam a lakásból, elintéztem pár dolgot, de nem figyeltem oda, így itt kötöttem ki... - nézett és egy "aha"-val elintézett mindent.